Hosszas internetes kutatás után döntöttünk a csodás tengerparti város Herceg Novi mellett. Engem már akkor is lenyűgözött a gyönyörű növényzet és a virágok melyeket a neten láttunk. Augusztus első hétvégéjén indultunk útnak a Budapest - Röszke - Újvidék - Ruma - Valjevo - Uice - Bijelo Polje - Podgorica - Budva - Lepetani - Kamenari - Herceg Novi útvonalon egy baráti házaspárral. Velük együtt heten voltunk, négy felnőtt és három gyerek.
A röszkei határon sima volt az átkelés, gyorsan haladtunk Újvidék felé, itt kifizettük az autópálya díjat, majd elindultunk Ruma és Šabac felé. A két falu igen érdekesnek bizonyult, mert ennyi dinnyét és paprikát még életemben nem láttam amennyit az itt lakók az őstermelők kiraknak az út mellé. Az áru pótkocsikra rakva várja a vevőket, melyek bevallom tényleg megállásra késztetik az erre járó turistákat.
Ezen az úton volt egy eszméletlen élményünk, szeltük a kanyarokat Šabac után az esti szürkületben, amikor hirtelen egy haza induló tehén ugrott ki a kocsink elé és rohant át az úton. Ne is mondjam,hogy alig volt köztünk a távolság fél méter, mindenkiben meghűlt a vér, de szerencsésen megúsztuk mi és a tehén is.
A valjevói szakaszt már teljes sötétségben tudtuk le, az út minősége igen rossz volt és kanyargós is. Legnagyobb szerencsétlenségünkre kifogtunk egy sódert szállító tehergépkocsit és cammoghattunk utána. A Moračanál is sötét volt még így nem tudtunk gyönyörködni a látványban, de azt láttuk, hogy hatalmas hegyek közt haladunk át. A tengert bečići partjainál pillantottuk meg, gyönyörű látvány volt a napfelkelténél, ahogy a nap piros sugarai lassan megvilágították a kéklő tengert.
Utunkat gyorsan folytattuk tovább, mert még messze volt a cél állomás. Ahogy haladtunk a kotori öbölben lévő Lepetani kikötőhöz ( itt van a komp kikötő ) egyre jobban sötétedett be az ég. Egy kicsit kedvünket szegte a dolog, de hát mindenki tudja, hogy a tengerparton az ilyen dolog azért nem tartós. Megvettük a jegyet, majd sorban álltunk a komphoz, az egész gyorsan haladt, egy időben két komp közlekedik a partok között egy oda egy vissza. Az átkelés nem tart sokáig mivel közel van a túlpart Kamenari. Mit ne mondjak az idő pedig egyre rosszabbra fordult az ég már teljesen fekete lett és a szél is fújni kezdett, a pálmafák szinte a földig hajoltak.
Így értünk be Herceg Noviba reggel nyolc óra körül, a városban egy árva lélek nem volt. Azért nem erre számítottunk, azt gondoltuk,hogy mire odaérünk egy csomó apartman tulajdonos kínál majd szobát, apartmant és csak válogatnunk kell majd a lehetőségek között. A trópusi esőben nem csoda, hogy senki sem jött ki az utakra, mi ültünk a kocsiban és vártuk talán eláll az eső, ami persze nem állt el. A fiúk elindultak szállás után nézni és jöttek is vissza hamarosan a jó hírrel. Az egyik kávéházba bementek és ott ajánlottak apartmant majdnem a parton. Aki volt már Herceg Noviban az tudja, hogy a város a hegyoldalban van és lépcsőzetes a kialakítása. Számtalan lépcsőn kell közlekedni, bárhova is indulunk. Az apartman és a tengerpart között 120 lépcső volt, ez közelinek számít, hiszen a fő út, a posta, a nagy bolt és az üzletek a parttól vagy 300 lépcsőfokra voltak. Nem beszélve arról akik a hegy oldalban laktak, mondjuk onnan elképesztő a táv a melegben, gyalog.
Az apartman tetszett, így nem sokat gondolkodtunk, megállapodtuk a tulajjal, aki még elintézte, hogy a helyi Önkormányzat parkolójában letehessük a kocsinkat teljesen ingyen. Ez nagyon megnyugtató volt, mert nem kellett a kocsit az út mellett hagynunk, mivel a házhoz, csak lépcsőn lehetett lejutni. Kocsival teljesen lehetetlen volt a lejutás. Az apartmanból csodálatos volt a kilátás a Herceg Novi öbölre, az egész öböl a lábaink előtt hevert a csodálatos tengerparttal és a sétánnyal együtt. Minden reggel itt kávéztunk. Az apartmanban volt 2 szoba franciaággyal, a tágas konyhában volt 2 heverő, és nagy fürdőszoba. Az elvárásainknak azt hiszem teljesen megfelelt.
Az idő délutánra teljesen megjavult, igaz nem nagyon fürödtünk mert nagyok voltak a hullámok és a gyerekek még nem tudtak úszni. Inkább felfedeztük a partot, a strandokkal szemezgettünk, hogy hova megyünk majd másnap. Rengeteg étterem, kávéház, cukrászda és éjszakai bár van a parton, a szórakozás az teljesen megoldott, de egy csomó kis üzlet is található itt, ahol a kenyértől kezdve, bármit megvehetünk amire szükségünk van. A tengerpart itt sziklás, kavicsos és teljesen beépített rész is van. Az egyetlen dolog ami nem tetszett 2002 -ben a parton, azok a strandok, teljesen telerakták nyugággyal amit természetesen ki kell bérelni, ingyen nem lehet használni! Viszont a törölközőt és a gyékényt nem volt szabad leteríteni, mi viszont nem akartunk fizetni, így olyan részt kellett keresnünk ahol szabadon letehettünk bármit.
Ilyen rész azért kevés volt, cselhez folyamodtunk, már reggel nyolckor lerohantunk, leterítettük a gyékényt majd vissza mentünk reggelizni, a helyünk megvolt. A víz gyönyörű tiszta és átlátszó volt, a halakat is lehetett látni benne.
Minden este főztünk valami egyszerűt vagy vettünk a parton amit éppen megkívántunk.
Nagyon sokat sétáltunk a városban és folyamatosan gyönyörködtünk a növényzetben, a kertekben citrom, narancsfák vannak, a házak teraszát kiwi lugasok borítják, a pálmafák hatalmasak, fikusz, leander, agavé keresztezi a turista útját bármerre is megy. Nem beszélve a lila színű virágokról, melyek elborítják a várost, a lépcsőket, erkélyeket, falakat.
Felmentünk az óvárosba, a toronyba, hihetetlen volt onnan fentről a tenger, a lemenő nap sugarainál úgy csillogott a víz mintha apró gyöngyökkel szórták volna tele.
Meglátogattuk a közeli Zelenika strandját is, itt apró kavicsos a part és van egy móló is ahonnan a gyerekek nagyon jókat ugráltak. A strandon van egy nagyon klassz kávéház is ahol nagyon finom kávét főztek.
Egy egész napos kirándulás keretében elmentünk a anjići strandra kis hajóval. Mindenki nagyon élvezte a dolgot, nagyon nagy élmény hajókázni a tengeren.
Strandoltunk addig amíg nem indult a következő járat a Kék barlanghoz, sikerült is egy hajóra feljutnunk majd következett a kalandos kirándulás. Nagyon klassz hajóval mentünk, a kapitány mesélt a Boka kotorskai öbölrol a Kék barlangról és a Mamula szigetről is. Aki értette annak nagy élmény volt. A hajón rajtunk kívül voltak még magyarok, a nyaralás alatt is több alkalommal találkoztunk magyar autóval.
A Kék barlang látványa az valami hihetetlen, olyan a víz mintha tintát öntöttek volna a tengerbe és a kékség vissza tükröződik a falakról. A hajó itt vagy fél órát időzött, fürödni is lehetett és ugrálni a hajóról a vízbe. Visszafelé megálltunk a Mamula szigetnél, itt is kaptunk egy kis időt, hogy felfedezzük a szigetet. A szigetet majdnem teljes egészében az erőd teszi ki, a part és a sziget teljesen kopár, sziklás, egyedül agavé és fügefa van rajta. A toronyból a kilátás gyönyörű, csak a hatalmas kékség mindenfelé, az embernek szinte legyökerezik a lába. Gondolom akik itt raboskodtok, annyira nem voltak boldogok a látványtól.
Estére eléggé elfáradva és vizesen érkeztünk vissza Herceg Noviba, mivel a szél a tengervizet ránk fújta és a tenger is egy kicsit nyugtalan volt.
Másik alkalommal elmentünk Bečići strandjára, mindenkinek nagyon tetszett ez a part, mivel nagyon apró kavicsos, a gyerekeknek is bejött, jól elszórakoztak. Rengeteg hotel és nyaraló van a parton, az üdülo falu szinte csak ebből áll. A főút másik oldalán a hegyoldalban vannak a magán apartmanok, melyek gondolom szezonon kívül üresen állnak. Este kipróbáltuk a híres hamburgert lepényben, rengeteg salátával, isteni volt. Bementünk Budvára, megnéztük az Óvárost, gyönyörű kő házak, szűk kis utcákkal van tele. Igaz az épületekben drága butikok és üzletek vannak, de minden turista igényt ki kell elégíteni. A sétány az 2 km hosszú, tele emberrel, étteremmel, cukrászdával, rengeteg áruval, a gyerekek részére vidámpark, játszótér, mind azért, hogy a turista jól érezze magát.
A nyaralást sikerült 2 nappal meghosszabbítanunk, szerencsére üres volt az apartman, de bármennyire is nem vártuk, a vége mégis csak eljött. Fájó szívvel búcsúztunk el Herceg Novitól és a tengertől.
Hazafelé reggel indultunk, az eső is elkezdett esni, úgy látszik ez a nyaralás esővel kezdődött és azzal is ért véget.
A Moračat azonban most nappal láttuk és így még szebbnek és félelmetesebbnek tűnt mint éjszaka. Az utunk jó volt, tudtunk haladni gond nélkül, Belgrádtól az autópályán jöttünk. A röszkei határhoz kb. 12 óra utazás után érkeztünk meg.
