Zorica, Szabadka - 2004
Ha valaki nem kedveli a mediterráni forróságot, a túlzott nyüzsgést és a fojtogató embertömeget, hanem békés, nyugalmas percekre vágyik, akkor májusban, vagy június elején látogasson el a regényes környezetű Budva városába és festői szépségű környékére. Az idelátogatók ebben az időszakban legtöbbször már fenntartások nélkül hódolhatnak a napozás és fürdőzés örömének, de olyan hosszú, pihentető és élvezetes sétákat tehetnek a Budvai óváros patinás falai között és a tengerparton, amit csak ez a turistaidény kezdete előtti időszak biztosíthat számukra. Ilyenkor még csak ébredezik minden. A hőmérséklet kellemesen meleg, ám nem olyan fojtogató, mint nyáron, de a tenger hullámainak kékségét már megtöri a téli álmukból felébredt kis fürge csónakok és nagy ásítozó jachtok fehérsége. Az éttermek és kávézók nagy részét ilyenkor már nyitva tartják, s tulajdonosaik türelmetlenül várják az odatévedt turistákat. A vendégszeretetnek egy olyan oldalát ismerhetjük meg májusban, amilyenre a főidényben a nagy tömeg és zsúfoltság miatt nem nagyon van esélyünk.
Egy május végi hétvégén szakmai tanácskozáson vettem részt Budvában. A tengerpartra utazást gyermekkorom óta természetes igénynek éreztem, de ez most mégis más volt, mert életemben először repülővel tettem meg az utat. Hihetetlen élmény volt, hogy a máskor akár tizennégy órába is beletelő utat alig fél óra alatt tettük meg Belgrádtól Tivatig. És hihetetlen élmény volt a megérkezés is, amikor a repülő a felhők mögül aláereszkedve az először kicsinynek látszó, majd mindinkább nagyobbodó szigetek, félszigetek, öblök, városkák, hajók és emberek felé közeledve a tenger felől landolt a kisvárosi repülőtéren. Még sohasem érkeztem az Adriára a felhők mögül!
A repülőtér épülete előtt már érezni lehetett a tengerparti hangulatot. Buzgó taxisok kínálták fel járgányaikat, hogy elfuvarozzanak bennünket a környező városokba, falvakba, de bennünket busz várt, amely elvitt Budváig. Az út egyik oldalán a vakítóan fehér, szinte a semmiből kiemelkedő kopár-sapkás hegyek, a másik oldalon pedig az Adria hívogató kéksége, a pálmák és más jellegzetes mediterrán növényzet hírdette bólogatva, hogy a röpke félóra alatt mi tényleg uticélunkhoz érkeztünk.
Szállásunk a “Vila Pinki”-ben volt, egy kis családi vállalkozásban levő szállodában, ahol vakító tisztaság, bőséges ételadagok és családias hangulat fogadott bennünket. Az épület nagy, tengeri panorámás teraszának üvegablakába folyamatosan bekandikált a tenger és az égbolt kéksége, a távoli strandokról pedig tompa zsivaj szűrődőtt be. A villa tulajdonosa és családja segítőkészen fogadta kérdéseinket, kívánságainkat. A felszolgálók a második naptól már barátként üdvözöltek bennünket. Itt nem szokás a szigorú protokoll betartása, és tudni kell, hogy bármennyire is a turizmusból élnek, igazán kedvesek csak akkor lesznek ezek a büszke emberek, ha ezt szívből így is gondolják. Csak a pénz miatt sosem fogják mosolyogva felszolgálni a kávét vagy akármi mást.
A néhány napos ott tartózkodás alatt a szakmai programok mellett bőven volt időnk strandolásra. A napozás hihetetlenül élvezetes, de a tenger igencsak hideg még ebben az időszakban. Délutánonként nagy sétákat tettünk az óváros romantikus szűk sikátoraiban és a hullámverdeste tengerparti sétányokon, esténként pedig néhány pohár prosek elfogyasztása mellett hosszú beszélgetéseket folytattunk a szebbnél szebb tengerre néző kávézók valamelyikében, ahol még az is előfordult, hogy maga a tulajdonos ült le közénk beszélgetni, és vendégelt meg bennünket, mintha csak régi jó barátok lennénk. A szláv népek vendégszeretete különleges, közvetlenségük csodálatraméltó, s a maga módján páratlan. Már ha abban az élményben lehet részünk, hogy ezt átélhetjük.
A bazársor is már teljes pompájában várja ilyenkor a turistákat, akárcsak a diszkók és más szórakozóhelyek. De ez még nem adja vissza az igazi nyári élményt, amikor mindezt egy szakadatlanul folyó embertömeg áradatában tudjuk átélni.
Az óváros pedig egyszerűen gyönyörű! A labirintus-szerű szűk utcácskákon bandukolva az ember úgy érzi, mintha visszaforgatták volna az idő óriáskerekét. A kikövezett utcákon bandukolva különlegesen meghitt hangulatot árasztó kis boltocskákra bukkanunk, melyek szinte észrevétlenül bújnak meg az ódon falak között, s töretlenül kínálják hasznos vagy haszontalan portékáikat. A pizzériák és halsütödék füstös, fűszeres illata keveredik a tenger illatával, ami most is, mint évek óta sokszor, odacsábítja az éhes turistákat. A falakról régmúlt idők történelme köszön vissza, a templomok tiszteletreméltó hangulatot árasztanak, s a kilátókon teljes pompájában gyönyörködhetünk a tenger habjainak hullámzó táncában.
A kellemes tengerparti hangulat tiszta emberközeli élménye, a tengeri levegő tiszta, sós illata még ma is bennem él.
